19.fejezet

Sziasztok! Nem hagyhatom úgy el az évet, hogy nem rakok ki ide egy részt! XD Észrevehetően megváltozott a kinézet is! Remélem ez a rész megfelel egy évzárásnak! A folytatást majd csak jövőre tudjátok meg. 

Jó olvasást!

Komizzatok!

Puszi:

~1DodoPayne

A francba kiszagolta, de hogyan?
- Öhh... nem tudtam róla! Biztosan az egyik alkalmazottam cserélte össze! Figyelj ezt meg lehet oldani, csak próbálnod kell.
- Na, ha ilyen balfasz alkalmazottaid vannak, akkor hozd rendebe a hibájukat, mert én is fizető vendég vagyok és a kéréseimet ki kell, hogy elégítsed viszonytól függően!
- Liam, nem!- szólok rá erélyesen, hátha meghatja.
Tekintetét megemeli, a szeme sötéten izzik, pupillái kivannak tágulva. Ez csak egyet jelent jó a cucc és beállt tőle rendesen.
- Mi az, hogy nem?- feláll evvel felborítva a széket.
Ökölbe szorul a keze, izmai ismét megfeszülnek. Elkezd felém közeledni.
- Liam nyugodj már le az istenét! Nem adok többet! Nézd meg mit tett veled, ez nem te vagy!- üvöltök vele
- Baszd meg honnét tudod milyen vagyok valójába? 6 éve nem láttál! Azóta sok minden megváltozott... Basszus, a kurva életbe, csessze meg! Hogy lehetek ekkora barom! Meddig maradhatok?- hangulat ingadozás, remek.
- Ameddig jól esik! De most, ott van az az ágy és feküdj le aludni, rosszul vagy!- lenyomom az ágyra aztán távozok.

A francba nem láthatnak meg itt, ilyen állapotban, úgy látszik kicsit tovább leszek itt mint ahogy gondoltam. Ahogy Chris távozik én is azt teszem a ház oldalán lévő tűzlétrán. Mellettünk egy kis ital diszkont van. Valahonnan kell szerezni italt nem? Még se halhatok szomjan. Veszek minden félét, a szép összeg kifizetése után ugyan úgy vissza jutok ahogy ki is. Mázlimra nem volt sehol senki. Bár ki az a hülye aki ilyen helyrejön? Nem sokan. Leülök a fotelba és neki látok a szomjúságom oltására. Nem szívtam el az egész doboz cigit, egyik fajtát sem. Most megteszem. A káros anyagok jólesően áramlanak szét a testemben...

A szobámban vagyok „rosszul vagyok kérlek hagyjatok, pihenek” kijelentéssel. A francokat vagyok rosszul. Kedvenc szórakozóhelyemet fogom meglátogatni, de most csak egyedül. Azt nem tudom meddig leszek az, minden esetre innen úgy távozom. Muszáj elmennem inni, bulizni, tombolni! Nem bírom azt ami most körülöttem van. Egy fekete rucit veszek fel, aminek az úja csipkéből van, hozzá egy kalapot és magas sarkút. Halvány szájfényt kenek ajkaimra, szememet kihúzom kifestem feketére és szempillaspirált is használok. Nehogy amatőrnek nézzetek, hogy a főbejáratot esetleg a hátsó ajtót használom távozásra, nem-nem. Hasznomra válik az a jó pár év amikor még a szüleimnél laktam, hát igen már akkor nem az a jó kislány voltam. Rendszeresen látogattam az ír kocsmát az utca sarkon....
Megérkezek, jó ismerős révén soron kívül beengednek. James van bent ismét. Oda megyek a pulthoz.
- Szió James, tudod a szokásosat!- kacsintok rá.
- Helló Tina! Egy perc! Addig néz körül, van pár új hal a tóban!- most ő kacsintott.
Úgy is teszek ahogy mond. Az hátulról úgy néz ki mint Louis áhh felejtős. Az meg Zaynre hasonlít, amaz meg a teletett halainkra... ajhhh már, ez így nem lesz jó, nagyon nem!
- Tessék drága itt a koktélod!
- Köszi!
Hátam mögött hallom, hogy valaki leült a pulthoz. Megcsapott a jó illatú parfümje... ümmm. Megfordulok, egy kék szemű szőke hajú srác ül mellettem viszonylag izmosnak mondható.

- Jössz táncolni szépség?- nézet rám.
Uhh a francba... ez így gáz lesz, de nagyon nagy!
- Persze.

...

Nagyon jól összemelegedünk, de evvel együtt ki is fulladunk. Jameshez vesszük az utunkat és rendesen inni kezdünk. Én már nem tudom hol áll a fejem, örülök, hogy látom a színek meg némi körvonalat. A sráccal beszélgetni kezdünk értelmetlen dolgokról és vihorászok össze vissza. Eljutunk egy csókig nagyon élvezem, de nem csak ezt a társaságát is. A buli leáldozóban van, szám cserélés után távozunk és megegyezünk annyiban, hogy a mi kapcsolatunk nem ennyi volt. Jól esett ez a kis kikapcsolódás végre nem azon járt az eszem mi van Liammel vagy Zaynnel vagy mi lesz mindkettőjükkel. Várom már, hogy felhívjon ez a szőke srác. Azt hiszem...