16. fejezet: Forró hangulat... Tányérok közt

Sziasztok! Első körben szeretném megköszöni kedves névtelenek a 3 komit és egyben tőletek szettnék bocsánatot kérni -na meg persze a többiektől is-, hogy ilyen későn jön a rész és még ráadásul suliidőben is. Köszönöm az oldal megjelenítéseket is. Mindent köszönök. Remélem ismét kapok komikat, mert az ösztönző ;) :D .
Jó olvasást!
Puszi:

~1DodoPayne

Mert egy kicsit illik a történethez./saját szerkesztések/

A buli egyre jobb és jobb. Dübörög a zene, a maradék piám is előkerül. Már támolygunk mindannyian. Egymásra vagyunk dőlve, de még mindig a zene ritmusára mozgunk...

Hangulat kezd forrósodni köztem és közte... Senki nem érzékel semmit mivel a ház, már majdnem szétesik a szobában vágni lehet a cigi füstöt. Mindenki rágyújt, de már azt se tudjuk merre vagyunk. Én rá mozdulok ő pedig egyáltalán nem tiltakozik, sőt... A "táncból" az ránt ki, hogy ajkai vadul tépi enyémet. Percre elválunk körbe tekintünk és miután megbizonyosodunk róla, hogy nem feltűnő, lelépünk a szobámba. Még be se értünk az ajtón, de már egymásnak estünk. Szép lassan az ágyra kerülök. Még mindig csak másodperceket töltünk egymás nélkül. Ruhák is eltűnnek. Tökéletes teste van, már a halál szélén állok. Levegőt se nagyon kapok. És előkerül a már régen látott énem...

Reggel, akarom mondani dél körül iszonyat fejfájásra ébredek és borzasztó tudatlansággal. Addig oké minden, hogy elmentünk bulizni, de tovább semmire sem emlékszem. Komásan körbetekintek... Ruháim szanaszét és egy fiúé is. Vajon ki lehet az? Nem merek a takaró alá nézni... 5 perc nézelődés után rávettem magam, hogy megemeljem a puha ágyneműt. Ezt nem hiszem el! Hogyan lehetséges? Mikor? Hol? Hogyan? Gyors felkapom a legközelebbi ruhát, ami egy hatalmas kék ing. Leszaladok és mindenki tök komásan mereszti a seggét a konyhában.

- Mondjátok, hogy emlékeztek valamire!

- Mondanánk húgi... mondanánk! Liamet nem láttad vagy Zaynt?

- Öööhhh... megyek...

Hát ezt nem hiszem el! De hát, hogy hiszen... oké hát ez kiakaszt... Átöltözök és a szuszogóra nézek... Gyors kirohanok és leugrok a boltba csokiért meg egy kis egyéb kajáért. Gondolkozok, de semmi nem jut az eszembe. Miért is vagyok ilyen?! Basszus remélem senki nem tudja meg.

A tegnapi- mai buli eredménye szörnyű... részemről. A fejem majd szét robban és nem sok emlékem van. Leballagok és csatlakozok Niallhöz és Harryhez. Épp csak leülök mikor Tina szalad le egy ingben.

- Mondjátok, hogy emlékeztek valamire!- kétségbe van esve.

 Mondanánk húgi... mondanánk! Liamet nem láttad vagy Zaynt?

- Öööhhh... megyek...- rohan el túl hirtelen.

Na itt meg mi történt? Majd kiderül! Niall el megy sétálni, mert szüksége van friss levegőre. Mi Harryvel továbbra is a konyhában vagyunk. Háromnegyed egy körül Liam esik le a lépcsőről, de szó szerint. Még röhögni sincs erőnk. Bejön hozzánk, leül és üveges tekintettel mered előre. Hirtelen megszólal:

- Tina egy kurva...

Ezt követően egy puffanást hallunk és trappolást.

- Te meg egy vadbarom!- csapom fejbe és felrohanok.

Elkezdek dörömbölni az ajtaján.

- Takarodj innen!- üvölt ki, de tisztán lehet hallani, hogy sír.

- Louis vagyok! Engedj be! Kérlek!- lassan kinyitódik az ajtó.

Gyorsan belépek rajta. Szemei vörösek, duzzadtak a sírástól és zokog. Magamhoz ölelem és várom, hogy megnyugodjon.

Hirtelen felpattanok Louis karjai közöl és levágtázok. Könnyeim még mindig folytak. De úgy érzem, ha megteszem akkor nekem attól sokkal jobb lesz. Dühös léptekkel indulok a konyha szekrényhez megfogok egy rakat tányért. Liam még mindig ott ül.

- Te szemét barom...- üvöltöm és repül is az első tányér. 

- Még is, hogy a kurva életbe mondhatsz rólam ilyeneket!- ismét egy- két tányér. 

- Nyugi... drágám!- Liam.

- Baszd meg ne mondogasd nekem, hogy nyugodjak meg, se azt hogy drágám, te nem mondhatod nekem!- Repül a következő tányér.

- Azt se tud mit mért teszek! Tudod mit Baszd meg! Ügyes seggfej!- a készlet következő darabja, ugye hangom nem csökken inkább csak erősödik.

- Ítélkezel! Egy beképzelt pöcs vagy! Semmi több!- tányér eső.

- Baszd meg tudod miért vagyok? Hmmm? Miattad drága. Igen jól hallod. Egyszerűen már képtelen voltam feldolgozni azt, hogy 2 éven át hallásosan szerelmes voltam beléd!- tányér repül, de csak épp a feje mellet. 

- Hangsúlyozom VOLTAM! Kiábrándultam belőled... pedig már majdnem elérted azt, hogy kérdések nélkül, a karjaidba vessem magam! De csak majdnem! Zayn nálad sokkal jobb ember! Legalább ő törődik velem... Te pedig lese szartál, mindaddig míg ma holt részegen ágyba nem vittél... Hát gratulálok... BASZD MEG! ÚTTÁLAK! Szép dolog érzésekkel játszani... EGY NAGY FASZ SEMMI TÖBB!- üvöltöm csak úgy mint a többi szavamat eddig és hozzá, elé vágom a maradék tányért.

Nem bírom tovább és zokogva a földre esek. Hát ki is bírná ezt el, hogy az akibe 2 évig szerelmes volt és álmodott róla, ilyen. Teljesen mást hallatom róla, de így bebiztosította a helyes döntést. Megmutatta az eszemnek és a szívemnek is mi, ki a helyes út...Zayn. Zayn már az elejétől fogva, kedves volt és még mindig az. Egyfajta barátság is kialakult köztünk.

- De én...

- Kuss Liam! Pont a te szavaidra nem vagyok kíváncsi!- üvöltök rá bőgve.

- Mi folyok itt? Ti jól vagy?- ült le mellém a padlóra óvatosan Zayn és megölelt. 

Arcomat vállába temettem és sírva, nagyon halkan kinyögtem egy "nem"-et. Ahogy ringat és simogatja a hátam pillanatok alatt megnyugszok és csak pici szipogásom hangzik. 

- Most már igen... főleg, hogy így itt vagy mellettem.- mosolygok rá és adok neki egy puszit.

Liam már rég eltűnt, hálaistennek!