10. fejezet: Húsi

Sziasztok!

Körülbelül már olyan 2 hete nem volt rész amit igazán sajnálok. 16-án beteg lettem és 18-án volt rész és megígértem nektek, hogy azon a hétvégén még hozok nektek rész. Csak voltam olyan hülye, hogy a pótlással nem számoltam, így nem volt időm írni. Az ezt kővető héten pedig suliban egész hetes programok voltak és elvoltam foglalva. Tudom, hogy ezek csak kifogások, de valamivel kell indokolnom a sok kimaradt hetet. Tényleg nagyon sajnálom, rosszul éreztem már nagyon magam, hogy nem írtam nektek. Úgy éreztem, érzem, hogy cserben hagytalak bennetek, pedig igazán nincs szándékomban. Nektek vagyok és csak nektek írok. Hétvégén biztosan nem tudok részt hozni, jön a barátnőm és vele leszek. Igyekszek majd a lehető leghamarabb részt hozni.    Megszeretném köszönni a 3 komit, a 7 rendszeres olvasót és a 991 oldalmegjelenítést és a pár pipát is. Nagyon nagy örömmel töltenek el ezek.
    Most valamennyivel hosszabb lett a rész. Remélem elnyeri a tetszéseteket.
Ismételten szeretnék kérni 3-4 komit, ha nem nagy kérés és bátran piáljatok is.

  Csináltam a blognak egy facebook csoportot, hogy tudjak szólni ha friss rész van vagy ha valami miatt késnék+ aki itt nem iratkozik fel viszont tudni szeretné mikor lesz akkor ott értesülhet róla. Minden kedves olvasómat megkérem, hogy csatlakozzon a csoporthoz, előre is köszönöm.
A BLOG FACEBOOK CSOPORTJA, CSATLAKOZZATOK!!!

Bocsi a nagy regényért az elején, és a HELYESÍRÁSI HIBÁKÉRT is!

 Egy bocsánat kérő kép. De minden igaz ami a képen van. (saját szerkesztés)

Gondoltam megosztom veletek, mert jól sikerült szerintem. (saját szerkesztés)

Elfogynak az emberek, mi meg tovább állunk.

Tina hazaér, sírás nyomait látom az arcán. Rögtön a legrosszabbra gondolok, hogy esetleg Harry bántotta valamilyen módon.
- Te ne szólj hozzám! Elegem van belőled! Mit tettem ellened? Menjél haza anyáékhoz  rám úgy sincs szükséged! Tényleg ne szólj hozzám! Kurvára nem érdekel a mondanivalód, meg a magyarázatod sem.- ordít velem sírva.
- De...
- Semmi de Niall, nem érdekelsz!- viharzik ki a teraszra az előző állapotot megtartva.
Hirtelen azt sem tudom hol is vagyok, majd kapcsolok.
- Harry, te elmondtad neki, hogy nem akartam jönni? Normális vagy? Miért kellet?
- Sajnálom Niall, csak egy kicsit többet ittam a kelleténél. Nem tudtam tisztán gondolkozni  csak kérdezett én meg válaszoltam neki. Tényleg nem akartam semmi rosszat.
- Jó hagyjuk  Felmegyek összepakolok és holnap a legelső géppel haza megyek. Ismerem már annyira, hogy nem fog hozzám szólni jó pár hétig és csak veszekedések lennének. 2-3 hét múlva vissza jövök addigra megnyugszik és megtudjuk normálisan beszélni a dolgokat. Csak annyit kérek tőletek  hogy vigyázzatok rá és ne bántsátok meg.
Közben észre se veszem, hogy Zayn eltűnt  Srácok körülöttem beszélnek, de nem figyelek rájuk. Hallom, hogy nyitódik az ajtó. Gyors gondolatom az, hogy mondok neki pár szót, hátha megoldjuk. Nyitnám a számat de leint. Gondolhattam volna. Zayynel felmegy, majd párperc múlva vissza is tér. Senki nem szól semmit, szóval mindenki elmegy aludni. Rosszul esik, bár tényleg az én hibám. Mért is voltam olyan hülye, hogy azt hittem nem szeret már? Gyors összepakolok, lefürdök és már alszok is.

Beszélgetve sétálunk, egyszer csak hatalmas sikítozásra leszünk figyelmesek  Azt visítják  hogy "Zayn". Szerintem többször őr nélkül nem megyek egyik fiúval se sehová. Összekulcsolja kezünket és rohanni kezdünk. Egy éles kanyarral beránt egy utcába, ott pedig egy kávézóba. Gyors megkéri az egyik pincért  hogy engedjen ki minket a hátsó bejáraton. A srác megszeppenve bólint egyet és kivezet minket. Kíváncsi vagyok, mit gondolhat rólunk  vajon mi elől szaladunk. A Madame Tussaud-od utcájában kötöttünk ki, de legalább leráztuk a tömeget. Megértem, hogy szaladni kezdtünk, hísz ezek nem a nyugis fajta rajongók, inkább hívnám őket megszállottnak  Most belegondolva  ha nem szaladunk el szétszedtek volna minket.
- Bemegyünk?- kérdezi csillogó szemekkel és gyerekes hangon. Tök cuki.
- Persze. Úgysem jártam még bent.- mosolygok rá.
Vesz két belépőt és indulunk is a felfedező útra. Nagyon élethűek a szobrok. Szinte az összessel fényképezgettem még avval is amelyikkel nem akarok, mert Zayn leakar fotózni az összessel  Belegyezek, de csak egy feltéttel el  ha ő is fényképezgetik és közös képeket is csinálunk. Természetesen elfogadja az alkumat.
- Ohhh, Taylor Lautner! Na avval muszáj lefényképezned, húsi! Kibaszottul helyes pasi! Milyen pózba álljak?- kelek ki magamból.
- Húsi? Taylor helyes? Mutatok én neked helyesebbet is! Na villantsál valami pózt, drágám.- neveti el magát.
Átkarolom a szobor nyakát, fejemet Zayn felé fordítom, bal lábamat felemelem hátra, és kinyújtom a nyelvem. A fénykép elkészül, de azután leeset Taylor feje. Első reakcióm a szemkitágulás, aztán meg a nevetés, szint úgy Zaynnek is. Gyors megfogja a kezem és nem feltűnően, de nagy léptekkel elhagyjuk a szobrot. Következőnek egy új kiállítási darabot nézzünk meg. Izgatottságomban enyhén megszorítom a kezét, amit egy féloldalas mosollyal nyugtáz.
- Mondtam én, hogy mutatok neked helyesebbet!- mosolyodik el és megy oda magához.
Igen a 4 vendégeskedő srác és a bátyám mosolyog vissza rám. Érdekes módon ezt sem említette meg nekem, pedig ez tudom milyen sokat is jelent annak akinek a szobra itt van bent. Hát ez nagyon rosszul esik, még ezt sem mondta el. Arcomról fakulni kezd a mosoly.
- Mi a baj?- jön oda mellém.
- Semmi.- hazudok- És ezek itt tényleg helyesebbek. Főleg az a sötét hajú. Jó volna ismerni őt személyesen.- kacsintok rá és a mosolyom vissza erősödik.
Nem szabad ilyenekkel elrontanom  napom.
- Ha szeretnéd bemutatom neked!- neveti el magát.- De most komolyan pár másodperce mi volt a baj?
- Niall, meg se említette ezt.- mutatok a szoborra.- Nem szabad most evvel foglalkoznom  örülök a fejemnek, mert te itt vagy és megnevettetsz. Kezdesz közel kerülni hozzám. Úgy érzem nagyon- nagyon jó barátok lesünk és jól kifogunk jönni.- mosolygok rá, olyan kislányosan.
- Én is, egyet értek veled mindennel. És Niallel, ne törődj  Tudom milyen bátyónak lenni. Én is sokszor érzem azt, hogy a húgaim nem szeretnek és egyre távolabb kerülnek tőlem. Ezért is megyek mindig haza mikor eszt érzem. Ez valami olyasmi lehet, hogy megérezzük, hogy hiányzunk egymásnak. Niall itt hibázott, hogy nem jött hozzád  Bocsásd meg neki. Tudod nagyon jól milyen rendes, kedves ember és milyen szeretni való. Ő is csak emberből van, jóga van hibázni.
- Huuh, ez meglepett. Nem tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni. Teljesen igazad van. Nagyon köszönöm. Még feljebb emelted bennem a mosoly mérőt, de azért nem zárom le ennyivel. Higgye csak azt, hogy még mindig haragszok rá. Majd 2-3 hét múlva mikor vissza jön megtudja, addig csak had gondolkozzon.- puszilom arcon, köszönet képen, amit viszonoz.
- Oké. Most merre? Szerintem már mindennel lefényképeztelek.
- Várj! Közös képünk az még nincs. Gyere!- ragadom meg.
Épp jön be egy középkorú nő. Oda megyek hozzá és kedvesen megkérem, hogy készítsen rólunk egy- két közös képet. Nagyon rendes, ezért belegyezik. Elsőnek azt a lehetőséget választjuk, hogy hátulról átkarolja a derekam, az állával megtámaszkodik a vállamon. Másik képen megöleljük egymás, de a kamerába nézünk és kinyújtjuk a nyelvünket. Még csináltatunk két képet egyiken ő puszil arcon másikon én. Persze azért a háttérben befigyelnek a srácok is.
- Köszönjük szépen, Nagyon kedves volt magától, hogy szánt ránk időt és megcsinálta a képeket.- köszönöm meg.
- Igazán nincs. Nagyon szép pár alkottok. Sok boldogságot!
- Öhh...,de...- erre elmegy.
Zaynből előtör a nevetés, ennek hatására belőlem is. Nem tart sokáig nálam ez az állapot, mert meglátom a biztonsági őrt, aki szúrós szemekkel tart felénk.
- Zayn.. húsi... azt hiszem futnunk kéne, lebuktunk.
Nem kell kétszer neki mondani, megfogja a mancsocskámat és szaladni kezdünk kifelé. Szerencse, hogy edzettebbek vagyunk a 150 kilós őrtől. Még a felénél sem vagyunk mikor szétterült. Vicces látvány azt meg kell hagyni. Röhögünk de még mindig futunk. Úgy egy sarokkal lehetünk arrébb mikor kifulladok.
- B... be... ül... ülünk va... valahová?- lihegi ki a kérdés.
- Ühüm.
Lassú sétával megyünk tovább és a légzésünket próbájuk normálisra vissza állítani. Engem meggátol ebben valami. Egyszerűen csak meredek magam elé és feltör belőlem az a jóleső nevetés. Régóta nem voltam ennyire boldog és vidám.
- Min nevetsz drága? És am honnan jött a húsi?
- Csak eszembe jutott úgy minden amit ma eddig átéltünk... asszem. És nem tudom, csak úgy jött és kész. Miért a drága az honnan származik?
- Gazdaságból.- nevet fel.- Am meg nem tudom, csak úgy spontán.
Nem nagyon figyeli mi mellet haladunk el, ezért telibe lefejeli a STOP táblát. Szegényt kiröhögöm.
- Nem röhög együtt érez!- mosolyodik el.
Egy gyors mozdulattal megragadom és magam mellé húzom, következménye, majdnem dob egy hátast. Egy kávézót találok, csak azért rángattam vissza. Be megyünk, helyet foglalunk és rendelünk. Én valami alkoholmentes koktélt választok, szivárvány névvel. Husikám ezen jót mosolyog.
- Most mi az?
- Semmi... csak te Ír vagy és szivárványt iszol.- kuncog.
- Hát oké Malik megjegyeztem.- nyújtom rá a nyelve tett sértődöttséggel.
- Na drágám tudod, hogy nem úgy étettem! Na ne harizz.- ajkbiggyesztve és kiskutya szemeivel néz rám.
- Cuki, vagy! Rád nem lehet haragudni!- nyújtom ki a nyelvem és rázom meg a fejem. (tudjátok mint az skype jel amelyik csúfolódik *szerk. megj.*)
- Am feltűnt  hogy úgy becézel mintha járnánk?- tesszük fel a kérdés a másiknak de tök egyszerre, ezen el is röhögjük magunkat.
- Igen feltűnt, de egyáltalán nem bánom, te már így maradsz nekem.- szintén szinkronban.
- Oké ez furi volt.- jelentem ki.
- Hát ja.
Megisszuk az italunkat és húzzuk is a nyúl cipőt hazafelé. Beugrunk még a boltba is. Louisnak viszünk répát, mert elfogyott, meg még sütit is, hagy örüljenek.

... ~ * °° * ~ ...

Bocsi azt elfelejtettem, hogy teszek ki fölülre a főoldal mellé egy kis fülecskét mese címen. Ott eltudjátok olvasni azt amit elküldött a tárom egy pályázatra. Légyszi mondjatok véleményt róla.

Előre is köszönöm és remélem élveztétek a részt.

KOMIZZ!