8. fejezet: Őszinte részeg

Sziasztok!

   Kicsit megváltoztattam a blog külsejét, remélem tetszik.
   Köszönöm a sok oldal megjelenítést, a 2 komit és az 5 rendszeres olvasót!
   Bocsi, hogy nem tegnap hoztam a részt(vagy hamarabb), csak ez így jött össze. Remélem azért tetszik majd!
   Szeretnék kapni minimum 2-3 komit, ha nem gond. Biztatáskén, hogy mindenképpen gyorsan hozzam a részt és, hogy biztos legyek abba, hogy érdemes folytatni.
   Ha esetleg még nem hallottátok a popcorn lehetőséget ad egy 1D-s újságra (egyenlőre csak 1 szám lesz), ha még nem rendelted elő tedd meg: ITT!

Jó olvasást Kókusz mókuskáim!

Imádlak, szeretlek titeket!

Iratkozz fel!

Komizz!

Pipálj!

Puszi:

~1DodoPayne

>>> Este <<<

Készülődni kezdek. Sok ruháim közül nagy nehezen sikerül választom.

Teszek fel valami halvány sminket, közben gondolkodok. Megfogadom Louis tanácsát és az este folyamán csak barátkozni fogok Harryvel. Megszeretnék változni, vagyis csak annyira, hogy a  bulikban nem megyek ágyba senkivel. majd csak akkor fogok aktív nemi életet élni, ha lesz pasim. Rájöttem ez az "életforma" nem jó. Súlyos következményei is lehetnek. Ez nem is én vagyok. Mikor váltam én ilyenné? Kész leszek a festéssel és elindulok lefelé. Fiúk a nappaliban vannak. Félmeztelenül melegítő gatyában, 10- 15 zacskó chipsszel terpeszkednek a TV előtt és pokemont néznek. Mondanom se kell milyen jó a látvány.
- Sziasztok! Látom nagyon kreatív az elfoglaltságotok, jól néztek ki! Harry jöszöl?
- Jöszök, hát! Jól nézel ki!
- Tényleg jól nézel ki!- emelik le a szemüket a képernyőről és mondják egyszerre.
- Köszi. Na akkor mi elmentünk, majd jövünk. Ha történt valami, hívlak titeket és ha szükség van rám, bár ne legyen, hívjatok. Puszi.
Választ meg nem várva megyek ki nyomomban Harryvel. A "törzshelyem" felé vesszük az irányt. Nincs annyira messze egy utcával arrébb van.
- Miért léptél le Louissal az állatkertből?
- Csak, nem voltam valami jól.- hazudok, meg különbem is elvileg Louis is ezt írta nekik.
- De most már jól vagy?
- Persze.
Megérkezünk, be megyünk, keresünk egy helyet magunknak. Terveim szerint, ma nem leszek nagyon részeg. Rendelek magamnak valami könnyű italt, Harold pedig valami erőset. Iszik még pár pohárral, kezd már nagyon jól állni. Én sem vagyok már józan, de azért jóval mint a barátom. Felpattanunk a helyünkről és táncolni megyünk. Jól el vagyunk.
- Cicám menjünk vissza a helyünkre!
- Oké, de még mindig nem vagyok cica!
Elhelyezkedünk, elkezdi csókolgatni a nyakamat.
- Harry elég! Én csak barátkozni akarok veled! Csak barátok, semmi több. Ugye nem haragszol?- lököm el magamtól.
- Rendben, tiszteletben tartom a kérésedet. Persze, hogy nem haragszok. Örülök, ha a barátod lehetek.- ölel meg.
- Köszi. Am, hogy kerültetek ide?- kérdezem, ha már egyszer Lou nem mondta el, hátha vall ő.
Mert hát a részeg ember a kelleténél is őszintébb.
- Úgyhogy a bátyáddal összekaptunk kicsit, mert ő nem akart jönni, viszont mi meg igen. Szeretnénk téged megismerni. Na repcsire ültünk, eljöttünk ideáig. Bementünk vele a Nando'sba vettünk neki sok kaját, avval volt elfoglalva, addig mi meg elvezettünk hozzád. Te nem voltál otthon, így megvártuk míg meg jössz. Többit meg már tudod.
Abban a pillanatban kijózanodok, könnyek gyűlnek a szemembe. Felkelek, szapora léptekkel  el akarom hagyni a helyet, de egy kéz megakadályoz benne.
- Eressz el!- üvöltök rá az idegen alakra.
- Na nyugi Cica! Nagyon dögös vagy!
- Hé, csak én hívhatom cicának. Ereszd el és takarodj innen!
- Me' ha nem akkor mi lesz öcsi?- erősít szorításán.
Harold nem szól semmit csak behúz egyet az illetőnek. Nem egy súlycsoportban vannak, gyengébb és kisebb mint a megmentőm. Gyorsan védelmező karjaiba von.
- Köszönöm.- nyögöm ki.
Bólint, elenged, megfogja a kezemet és elindulunk.
- Jól vagy?
- Fogjuk rá. De az jobban fáj amit mondtál. Most nagyon- nagyon haragszom Niallre. Légyszi most ne beszéljünk többet nem vagyok olyan hangulatban!
- Oké, megértelek.- ölel magához.
Haza érünk, még mindig fent vannak a srácok, mondjuk még csak 11 óra van.
- Sziasztok, hogy- hogy  ilyen korán?- viccelődik Niall, de amint meglátja a fejem elhallgat.
- Te ne szólj hozzám! Elegem van belőled! Mit tettem ellened? Menjél haza anyáékhoz  rám úgy sincs szükséged! Tényleg ne szólj hozzám! Kurvára nem érdekel a mondanivalód, meg a magyarázatod sem.- ordítok vele sírva.
- De...
- Semmi de Niall, nem érdekelsz!- viharzok ki a teraszra az előző állapotomat megtartva.
Le kell nyugodnom, most olyat teszek amit soha nem akartam, de nagyon megbántott és felhúzott. Valahogyan le kell nyugodnom. Tudom, hogy Zayn cigizik és azt is, hogy kint hagyja.  Remegő végtagokkal indulok meg felé, és nem csak a sírástól. A dobozért nyúlok, kihúzok belőle egy szálat. Az öngyújtót megfogom, a cigihez emelem. Nem sikerül meggyújtani, nem tudom az ide- oda vándorló kezem miatt. A sírás még jobban elő tör belőlem. Még ahhoz is béna vagyok, hogy egy nyamvadt cigit gyújtsak meg. Nem csodálom, hogy nem kell Niallnek egy ilyen húg. Már majdnem sikerül, mikor is valaki kiveszi a számból a káros anyagot és a tűzet is elveszi.
- Ne csináld ezt! Nagyon káros az egészségre, és iszonyatosan nehéz letenni. Nem engedem, hogy úgy jár mint én.- teszi le a párkányra és megölel.
Szorosan hozzá bújok, fejemet mellkasába fúrom. Szükségem van valakire, biztonság érzet kerít hatalomba a karjai között. Jól esik, hogy itt van mellettem. Pár perc múlva mikor már csendesedek enyhén eltol magától.
- Harry elmondta, hogy hogyan kerültünk ide?
- Ühüm.- és újra szaporábban futkosnak ki a szememből a cseppek, vissza húz az ölelésbe.
- Nyugodj meg. Csak azért nem akart jönni mert azt hiszi, hitte, hogy te már nem is szereted és látni sem akarod.- simogatja a hajam.
- De ez nagy baromság! Én mindig is szerettem és szeretni fogom. Ő távolodott el tőlem, ő nem keresett, ő nem osztotta meg velem az élete legapróbb dolgait. Nagyon hiányzik nekem a régi Niall, a mindent elmondok és élmódhatók viszony. De most ez nem bocsátom meg neki egykönnyen.- zokogom a csupasz felső testébe.- Sajnálom, hogy így kifakadtam, menny be meg fogsz fázni.
- Ne sajnáld, ha neked ettől jobb szívesen meghallgatlak bármikor. Csak akkor megyek be ha bejössz velem!
- Jó megyek, de csak akkor ha egyből felmehetek a szobámba. Légyszi kísérj fel az ajtómig, félek össze esek a sírástól való gyengeségtől.