Van egy bejelenteni valóm: Elindult az új blogom Think Winnie the Pooh! címen. Micimackó szolgál alapul... Nehogy elhiggyétek, köze sincs hozzá! XD Prológus már elérhető, s az első fejezetet is felteszem még ma! Kérlek, nézzétek meg! <3
Amúgy a rész rövid lett ( :/ ), de igyekeztem a legtartalmasabbra megírni, s remélem elnyeri tetszéseteket. Esetleges helyesírási hibákért, elírásokért bocsi!
Jó olvasást!
Komizzatok!
Puszi:
~ 1DodoPayne
- Úgy látom, te halálosan komolyan
gondolod, hogy be mennyek abba a vidámparkba!
- Még jó hogy. Bízz bennem, jó lesz!
- Oké! De először, akkor a hullámvasútra ülünk fel! Amúgy kösz, hogy közölted a terveidet. Annyira ki fogok lógni a tömegből, na meg ez nem éppen arra alkalmas öltözet.
- Oké. Hát most te leszel rá az élő példa, hogy igen is az.
Megbeszéltek alapján a hullámvasútnál kezdünk. Jesszusom majd össze szarom magam, de nagyon élvezem. Sikítozom de közben erősen Zaynt ölelem- ha úgy vesszük. Miután leszállunk, rosszul vagyok, de megyünk is a következő állomásunk, ami nem más mint a rémek háza. Szívat? Most őszintén miért csinálja ezt velem? Nagy nehezen berángat az ülésbe, s átölel. Minden egyes felbukkanó szellemnél, csontváznál, zombinál össze rezzenek és jobban bújok útitársamhoz. Amint kiszállunk megszólal.
- Mondtam én, hogy ez a hely össze hoz minket!- nyújtja ki a nyelvét és pimaszul elmosolyodik.
Válaszkén csak a nyelvemet látja. Elindulunk és a tükörlabirintusnál találom magunkat. Persze, ezt nem hagyhatjuk ki, kis egocentrikusom. Nem baj én így szeretem. Bejutunk, s én rögtön meg is ijedek magamtól. Kétszer akkora a fejem, a testem pedig ennek ellentettje. Szét röhögjük az egész utunkat. Olyan fejeink vannak, jesszusom. A rombusztól kezdve a kockáig a szíven át, minden. Zayn egyszer neki is vezet az egyik tükörnek. Ha lesz egy unikornis szarvam kapni fog. Természetesen eléggé rendesen nevettünk ezen a kis „baleseten”. Körülöttünk lévők, nem éppen a normális jelzővel illetnének meg minket, az biztos. Eléggé idő igényes a kijutás innét, de nagy nehezen megvan merre kell menni. Innét egyenesen dodzsemezni megyünk. Első körben külön-külön kocsival megyünk, aha csak én nem tudom irányítani, soha nem is tudtam. Következő kört már egyazon kocsiban töltjük el és Zayn vezet. A harmadik menetben enyém a vezető szerep, de segítségem van. Átölel a vállam felet, kezeit kezemre teszi, ami a kormányon van. Itt el vagyunk egy darabig, majd a különböző forgó, hánytató játékot vesszük célba. Megyünk hajóval, ami kipellengérezel kezd, majd hirtelen átfordul, kilövőd izét is kipróbáljuk. Legutolsó az óriáskerék, ekkora már eléggé össze melegedünk- ha fogalmazhatok így. Nagyon élvezem ezt az egész „mennyünk vidámparkba magassarkúban és ruhában” napot. A sor említésre méltó, de mi türelmesek vagyunk. Igen, annyira hogy 10 perc múlva Zaynek eszébe jut, hogy még nem nyert nekem semmit, s azt feltétlenül kell. Szóval elmegyünk a céllövöldékhez. Drágám már huszadszor próbálja ledönteni a dobozokat, hogy megtudja nyerni nekem a nagy macit, aminek van egy szívecskéje. Végére annyira felhúzza magát, hogy ordít egyet majd mérgesen elhajítja. Ez hatásos módszer, ugyanis ledől az összes konzervdoboz. Büszke fejet vág, és mondja a srácnak, hogy a nagy macit szeretné. Megkapjuk majd az eltöltött fél óra után vissza állunk az óráskeréknél tolongó tömeghez. Nagy sokára végre a kis kabinba jutunk. Mögém lép és átölel.
- Hogy tetszett?
- Nagyon élveztem. Jó volt így a közeledben lenni.- ezt miért mondom neki?
Mármint azon kívül, hogy ezt gondolom. A szám és az agyam közti szűrő megint kilyukadt?
- Ezt örömmel hallom, én is élveztem. Szeretnék kérdezni valamit! Öhhhh, szóval azon gondolkoztam már jó ideje, hogy megkérdezem ezt tőled. De eddig nem volt merszem és voltak akadályok is. Szóval azt szeretném tudni, hogy lennél-e barátnőm?
Feszült csend áll be közöttünk, próbálom felfogni mi is zajlik itt. És eszembe jut Liam és Louis szavai: „ ne játssz az érzéseivel”. Bassza meg miért kell ilyen nehéznek lennie? Nem szeretnék játszani vele! De Liamet szeretem, mindig is fogom. Ő az aki bármit tesz nem képes gyengíteni, az iránta táplált érzéseimet. Szeretem őt! Bassza meg én szeretem Liamet, halálosan szeretem! Ez majdhogynem szép és jó, de koránt sem az. Liammel nem lehetek együtt, s most itt áll mögöttem az a srác aki mellettem volt az utóbbi időben, mindenben segített. Zaynt, sőt mást sem fogok úgy szeretni mint Liamet. Viszont az tény és való, hogy Zayn képes kiváltani belőlem érzéseket, érzem hogy kedvelem nagyon is, nem közömbös számomra. Ma ahogyan vele voltam, a testemben furcsa boldogságot, meleget éreztem, azt hogy szükségem van rá. Miért vagyok ilyen kicseszett elbaszott?
- Még jó hogy. Bízz bennem, jó lesz!
- Oké! De először, akkor a hullámvasútra ülünk fel! Amúgy kösz, hogy közölted a terveidet. Annyira ki fogok lógni a tömegből, na meg ez nem éppen arra alkalmas öltözet.
- Oké. Hát most te leszel rá az élő példa, hogy igen is az.
Megbeszéltek alapján a hullámvasútnál kezdünk. Jesszusom majd össze szarom magam, de nagyon élvezem. Sikítozom de közben erősen Zaynt ölelem- ha úgy vesszük. Miután leszállunk, rosszul vagyok, de megyünk is a következő állomásunk, ami nem más mint a rémek háza. Szívat? Most őszintén miért csinálja ezt velem? Nagy nehezen berángat az ülésbe, s átölel. Minden egyes felbukkanó szellemnél, csontváznál, zombinál össze rezzenek és jobban bújok útitársamhoz. Amint kiszállunk megszólal.
- Mondtam én, hogy ez a hely össze hoz minket!- nyújtja ki a nyelvét és pimaszul elmosolyodik.
Válaszkén csak a nyelvemet látja. Elindulunk és a tükörlabirintusnál találom magunkat. Persze, ezt nem hagyhatjuk ki, kis egocentrikusom. Nem baj én így szeretem. Bejutunk, s én rögtön meg is ijedek magamtól. Kétszer akkora a fejem, a testem pedig ennek ellentettje. Szét röhögjük az egész utunkat. Olyan fejeink vannak, jesszusom. A rombusztól kezdve a kockáig a szíven át, minden. Zayn egyszer neki is vezet az egyik tükörnek. Ha lesz egy unikornis szarvam kapni fog. Természetesen eléggé rendesen nevettünk ezen a kis „baleseten”. Körülöttünk lévők, nem éppen a normális jelzővel illetnének meg minket, az biztos. Eléggé idő igényes a kijutás innét, de nagy nehezen megvan merre kell menni. Innét egyenesen dodzsemezni megyünk. Első körben külön-külön kocsival megyünk, aha csak én nem tudom irányítani, soha nem is tudtam. Következő kört már egyazon kocsiban töltjük el és Zayn vezet. A harmadik menetben enyém a vezető szerep, de segítségem van. Átölel a vállam felet, kezeit kezemre teszi, ami a kormányon van. Itt el vagyunk egy darabig, majd a különböző forgó, hánytató játékot vesszük célba. Megyünk hajóval, ami kipellengérezel kezd, majd hirtelen átfordul, kilövőd izét is kipróbáljuk. Legutolsó az óriáskerék, ekkora már eléggé össze melegedünk- ha fogalmazhatok így. Nagyon élvezem ezt az egész „mennyünk vidámparkba magassarkúban és ruhában” napot. A sor említésre méltó, de mi türelmesek vagyunk. Igen, annyira hogy 10 perc múlva Zaynek eszébe jut, hogy még nem nyert nekem semmit, s azt feltétlenül kell. Szóval elmegyünk a céllövöldékhez. Drágám már huszadszor próbálja ledönteni a dobozokat, hogy megtudja nyerni nekem a nagy macit, aminek van egy szívecskéje. Végére annyira felhúzza magát, hogy ordít egyet majd mérgesen elhajítja. Ez hatásos módszer, ugyanis ledől az összes konzervdoboz. Büszke fejet vág, és mondja a srácnak, hogy a nagy macit szeretné. Megkapjuk majd az eltöltött fél óra után vissza állunk az óráskeréknél tolongó tömeghez. Nagy sokára végre a kis kabinba jutunk. Mögém lép és átölel.
- Hogy tetszett?
- Nagyon élveztem. Jó volt így a közeledben lenni.- ezt miért mondom neki?
Mármint azon kívül, hogy ezt gondolom. A szám és az agyam közti szűrő megint kilyukadt?
- Ezt örömmel hallom, én is élveztem. Szeretnék kérdezni valamit! Öhhhh, szóval azon gondolkoztam már jó ideje, hogy megkérdezem ezt tőled. De eddig nem volt merszem és voltak akadályok is. Szóval azt szeretném tudni, hogy lennél-e barátnőm?
Feszült csend áll be közöttünk, próbálom felfogni mi is zajlik itt. És eszembe jut Liam és Louis szavai: „ ne játssz az érzéseivel”. Bassza meg miért kell ilyen nehéznek lennie? Nem szeretnék játszani vele! De Liamet szeretem, mindig is fogom. Ő az aki bármit tesz nem képes gyengíteni, az iránta táplált érzéseimet. Szeretem őt! Bassza meg én szeretem Liamet, halálosan szeretem! Ez majdhogynem szép és jó, de koránt sem az. Liammel nem lehetek együtt, s most itt áll mögöttem az a srác aki mellettem volt az utóbbi időben, mindenben segített. Zaynt, sőt mást sem fogok úgy szeretni mint Liamet. Viszont az tény és való, hogy Zayn képes kiváltani belőlem érzéseket, érzem hogy kedvelem nagyon is, nem közömbös számomra. Ma ahogyan vele voltam, a testemben furcsa boldogságot, meleget éreztem, azt hogy szükségem van rá. Miért vagyok ilyen kicseszett elbaszott?
Megfordulok a tengelyem körül, a
karjai közt. Mélyen a szemébe nézek, amiből ijedtség, félelem,
kétségbe esés, remény tükröződik. Annyira igéző nagy barna
szemei vannak, elolvadok. Hogy tud így nézni valaki?
Ellenállhatatlan. Elmosolyodom és végig simítok tarkóján.
- Nagyon boldogan Zayn!- s csókban forrunk össze.
Most felmerül bennetek egy kérdés valószínűleg. Ha Liamet szeretem miért mondtam igen? Megkapjátok a választ, de nem most! Malik arca valami felbecsülhetetlen, az a boldogság ami árad belőle, s tudni ez neked köszönhető. Hihetetlenül felemelő érzés!
- Elmegyünk ünnepelni?- kérdeztem nagy boldogsággal.
- Mennyünk.- nyom egy puszit a nyakam tövébe, s össze kulcsolja kezeinket.
Egyenesen egy szórakozóhelyre mentünk. Nem iszok sokat, csak pont kellemes mennyiséget. Azonban Zayn, uh na ő már kevésbé diszkréten fogyaszt.
- Nagyon boldogan Zayn!- s csókban forrunk össze.
Most felmerül bennetek egy kérdés valószínűleg. Ha Liamet szeretem miért mondtam igen? Megkapjátok a választ, de nem most! Malik arca valami felbecsülhetetlen, az a boldogság ami árad belőle, s tudni ez neked köszönhető. Hihetetlenül felemelő érzés!
- Elmegyünk ünnepelni?- kérdeztem nagy boldogsággal.
- Mennyünk.- nyom egy puszit a nyakam tövébe, s össze kulcsolja kezeinket.
Egyenesen egy szórakozóhelyre mentünk. Nem iszok sokat, csak pont kellemes mennyiséget. Azonban Zayn, uh na ő már kevésbé diszkréten fogyaszt.
