Rá térek a fejezetre: Eléggé furcsa lett szerintem. Író kitekintés található benne (azt hiszem így hívják, ha nem ne öljetek meg érte) és egy vissza tekintés is. Sajnos eléggé rövidke lett.
Jó olvasást!
Komizzatok!
Ja, ameddig nem felejtem megfogadtam magamnak, hogy ezentúl minden komira válaszolok!
Puszi:
~1DodoPayne
… Reggel felkelek időben, nehogy
lebukjak. Azok után amit megszenvedtem, nem lenne előnyös a
lebukás. Elmesélem nektek, mert azért megérdemeltek annyit, hogy
tudjátok. Szóval:
„Este az elválásunk után haza tántorogtam. Hát nem igazán mondanám sikeresnek ezt az utat, mivel meglátásom szerint józan voltam és kedvem volt sétálni, ezért nem otthonra mentem, hanem valamerre. Az igazat megvallva nem emlékszem rá. Az est többnyire halovány emlékből áll. Na szóval elindultam egy irányba. „Gyönyörű” járásommal szeltem London hajnali utcáit, míg egy lépcsőhöz nem értem. És hát milyen a részeg ember? Kíváncsi. Lementem a lépcsőn, de nem volt stabil a járásom, így pár fokot estem...bele az apadó Temzébe. Amekkora szerencsém van, éppen a legsekélyebb szakasznál történt ez, szóval probléma nem volt abból, hogy esetleg belefulladok. Felszabadultnak éreztem magam, ott a vízben, szóval pancsoltam egy kicsikét, de tényleg csak egy pici volt. Kimásztam és elindultam a kietlen házsorok között. Ez idő alatt, míg meg találtam a helyes irányt a bátyámhoz, gondolkoztam. Hát miért is ne... Rá jöttem, hogy nem jó semmi sem körülöttem. 19 éves vagyok, egy hónap és húsz. Nincs munkám, döntőképtelen helyzetben vagyok... Alkoholra szomjazom, a nap nagy részében. NEM VAGYOK ALKOHOLISTA! Mire haza értem, hulla fáradt voltam. A ház oldalán szerettem volna feljutni, de olyan két három alkalommal leestem. Végére sikeresen beértem a szobámba.” Nagyjából ennyi a történet, de jelentéktelen, nem tudom miért mondtam el. Talán halgátóságra van szükségem. Most kihez beszélek? Oké, nem vagyok normális. Felöltözök valami viselhetőbe, és boldog mosolyt varázsolok az arcomra, végül is elég, ha csak a tegnapra gondolok. Az a srác... valami megfogott benne. A fejfájásomat félretéve, vidáman ugrálok le a konyhába. Jólesően fütyörészek, miközben a reggelimen töröm a fejem. Igen, abban még midig nem változtam, hogy bárkit is kiszolgálok. Ha éhesek csinálnak maguknak. Megcsinálom a szendvicsemet leülök és megeszem. Idő közben felébred mindenki.
- Jó reggel skacok! Mizu?- teljesen fel vagyok pörögve.
- Neked is Tina! Mi lenne? Most keltünk!- a csapat hangja Louis.
- Jól van na durcis Lou maci!
- Kapunk reggelit?- kérdi Niall csillogó szemekkel.
- Persze! Ott a hűtő, szolgáljátok ki magatokat!- mosolygok rájuk angyalian.
Bátyám csak egy szemforgatással reagál és megy is a hűtőhöz.
- Zayn megyünk sétálni kaja után?- teszem fel a kérdést.
Hogy miért is akarok vele sétálni? Egyszerű, mert szeretek a közelében lenni. Imádom a társaságát. Annak ellenére, hogy bejövök neki, nem rámenős. A randink után se csókolt meg. Tisztelem ezért a tulajdonságáért. És most kérdezitek azt, ha nekem is bejön miért nem vagyunk még együtt. A válaszom egyszerű. Az érzéseimmel nem vagyok tisztában. Egyik percben Zayn-t szeretem egy kicsivel jobban, másikban Liam-et. Zayn-t nem szeretném megbántani semmivel. Remek ember, barát és megvagyok arról is győződve, hogy párkapcsolatban is hasonlóan viselkedik, ha nem törődőbben. És újabb kérdés, ha ennyire biztos vagyok benne miért nem lépek, ha már Liam amúgy is megbántott, egy eléggé súlyos szóval. Ismét egy egyszerű válasz. Az én szívem nagy és sokat képes szeretni. A tegnapi srác. Tisztán emlékszem, mennyire rendes volt, hogy elvoltunk, úgy hogy józan volt mindkettőnk. Chris-hez is vonzódni kezdtem. Na ezért! Olyan káosz van a fejemben, hogy azt még a legjobb pszichológus sem tudná megfejteni. Tényleg Liam hol a francban van?
- Persze!- lékesedik be Zayn.
Felmegyek és készülődni kezdek. Telefonom hangos pittyegésbe kezd. SMS-em jött. Vidáman nyitom meg, mivel Chris írt. „ Szia Tina! Arra gondoltam a tegnapi után, hogy esetleg elmehetnénk egy randira este. Persze csak akkor, ha neked jó az időpont és van kedved! Válaszod várom: Chris”
Gyors begépelem neki a következő szöveget: „ Szió Chris! Persze, hogy van! Akkor 8-kor találkozunk a tegnapi klub előtt! Puszi: Tina!”
Basszus nem kellet volna ezt tennem! A picsába! Felhúzom rajta magam és a fürdőbe megyek. A szekrényemben van az én italráktáróm. Kibontom a legelső üveget és elfogyasztom. Nem kottyan meg, sőt még egy picit sem látszik meg rajtam, hogy ittam volna.
- Zayn kész vagy? Mehetünk?
- Aha!- szalad le a lépcsőn.
„Este az elválásunk után haza tántorogtam. Hát nem igazán mondanám sikeresnek ezt az utat, mivel meglátásom szerint józan voltam és kedvem volt sétálni, ezért nem otthonra mentem, hanem valamerre. Az igazat megvallva nem emlékszem rá. Az est többnyire halovány emlékből áll. Na szóval elindultam egy irányba. „Gyönyörű” járásommal szeltem London hajnali utcáit, míg egy lépcsőhöz nem értem. És hát milyen a részeg ember? Kíváncsi. Lementem a lépcsőn, de nem volt stabil a járásom, így pár fokot estem...bele az apadó Temzébe. Amekkora szerencsém van, éppen a legsekélyebb szakasznál történt ez, szóval probléma nem volt abból, hogy esetleg belefulladok. Felszabadultnak éreztem magam, ott a vízben, szóval pancsoltam egy kicsikét, de tényleg csak egy pici volt. Kimásztam és elindultam a kietlen házsorok között. Ez idő alatt, míg meg találtam a helyes irányt a bátyámhoz, gondolkoztam. Hát miért is ne... Rá jöttem, hogy nem jó semmi sem körülöttem. 19 éves vagyok, egy hónap és húsz. Nincs munkám, döntőképtelen helyzetben vagyok... Alkoholra szomjazom, a nap nagy részében. NEM VAGYOK ALKOHOLISTA! Mire haza értem, hulla fáradt voltam. A ház oldalán szerettem volna feljutni, de olyan két három alkalommal leestem. Végére sikeresen beértem a szobámba.” Nagyjából ennyi a történet, de jelentéktelen, nem tudom miért mondtam el. Talán halgátóságra van szükségem. Most kihez beszélek? Oké, nem vagyok normális. Felöltözök valami viselhetőbe, és boldog mosolyt varázsolok az arcomra, végül is elég, ha csak a tegnapra gondolok. Az a srác... valami megfogott benne. A fejfájásomat félretéve, vidáman ugrálok le a konyhába. Jólesően fütyörészek, miközben a reggelimen töröm a fejem. Igen, abban még midig nem változtam, hogy bárkit is kiszolgálok. Ha éhesek csinálnak maguknak. Megcsinálom a szendvicsemet leülök és megeszem. Idő közben felébred mindenki.
- Jó reggel skacok! Mizu?- teljesen fel vagyok pörögve.
- Neked is Tina! Mi lenne? Most keltünk!- a csapat hangja Louis.
- Jól van na durcis Lou maci!
- Kapunk reggelit?- kérdi Niall csillogó szemekkel.
- Persze! Ott a hűtő, szolgáljátok ki magatokat!- mosolygok rájuk angyalian.
Bátyám csak egy szemforgatással reagál és megy is a hűtőhöz.
- Zayn megyünk sétálni kaja után?- teszem fel a kérdést.
Hogy miért is akarok vele sétálni? Egyszerű, mert szeretek a közelében lenni. Imádom a társaságát. Annak ellenére, hogy bejövök neki, nem rámenős. A randink után se csókolt meg. Tisztelem ezért a tulajdonságáért. És most kérdezitek azt, ha nekem is bejön miért nem vagyunk még együtt. A válaszom egyszerű. Az érzéseimmel nem vagyok tisztában. Egyik percben Zayn-t szeretem egy kicsivel jobban, másikban Liam-et. Zayn-t nem szeretném megbántani semmivel. Remek ember, barát és megvagyok arról is győződve, hogy párkapcsolatban is hasonlóan viselkedik, ha nem törődőbben. És újabb kérdés, ha ennyire biztos vagyok benne miért nem lépek, ha már Liam amúgy is megbántott, egy eléggé súlyos szóval. Ismét egy egyszerű válasz. Az én szívem nagy és sokat képes szeretni. A tegnapi srác. Tisztán emlékszem, mennyire rendes volt, hogy elvoltunk, úgy hogy józan volt mindkettőnk. Chris-hez is vonzódni kezdtem. Na ezért! Olyan káosz van a fejemben, hogy azt még a legjobb pszichológus sem tudná megfejteni. Tényleg Liam hol a francban van?
- Persze!- lékesedik be Zayn.
Felmegyek és készülődni kezdek. Telefonom hangos pittyegésbe kezd. SMS-em jött. Vidáman nyitom meg, mivel Chris írt. „ Szia Tina! Arra gondoltam a tegnapi után, hogy esetleg elmehetnénk egy randira este. Persze csak akkor, ha neked jó az időpont és van kedved! Válaszod várom: Chris”
Gyors begépelem neki a következő szöveget: „ Szió Chris! Persze, hogy van! Akkor 8-kor találkozunk a tegnapi klub előtt! Puszi: Tina!”
Basszus nem kellet volna ezt tennem! A picsába! Felhúzom rajta magam és a fürdőbe megyek. A szekrényemben van az én italráktáróm. Kibontom a legelső üveget és elfogyasztom. Nem kottyan meg, sőt még egy picit sem látszik meg rajtam, hogy ittam volna.
- Zayn kész vagy? Mehetünk?
- Aha!- szalad le a lépcsőn.
