Lenne egy kérésem. Megszeretném kérni az összes féliratkozómat és olvasómat, hogy ehhez a bejegyzéshez hagyjon megjegyzést. Szeretném tudni mennyien vagytok jelenleg. Ohh és még egy valamit, a komiba légyszi írja az oda ezt ki a vissza térés után is velem tart : " Szünet után is számíthatsz rám!
Előre is köszönöm!
Imádlak titeket!
Jó olvasást!
Puszi:
~1DodoPayne
Louis a lépcső alján van. Érzem,hogy erről beszélnem kell valakivel. Louis rá a tökéletes ember, hisz ő az egyetlen aki tudja mi is volt pontosan. Véleményem szerint Zayn az egészből nem hallót semmit max a végét. Megkérem, hogy legyen szíves lent maradni, míg én beszélek Louissal. Felfogta és leül TV-zni. Mi bemegyünk a szobámba, az ajtót magunkra csukom, hogy ne hallja senki se a beszélgetésünket.
- Na mi volt ez?- kezdi a "vallatást".
- Nem tom', egyszerűen úgy éreztem, hogy így könnyebb lesz, de nem az! Hiába vágtam hozzá a szavakat, na meg a tányérokat nem érzem magam hú de jól! Igazság szerint egyenesen szarul érzem magam. Tudom, hogy megbántottam, vagy ha nem is de fizikai sérüléseket szerintem szerzett és hát rosszul esik, mert még mindig szeretem! De ajjhhhh....- zúdítom gondolataimat Louisra és kínok közepette a végén felsikítok.
- Oké, fogjuk rá felfogtam. Gondolom az a "De ajjjhhh" az arra vonatkozik, hogy Zaynbe is bele szerettél. Fel kell állítanod egy mércét, ki hogyan viszonyult eddig feléd. De arra figyel, hogy Zayn érzéseivel ne játssz! Liammel se, de rá most haragszom, soha nem láttam ilyennek, nem is tudtam, hogy ilyen is tud lenni...Basszus ha a fiúk látnának, hallanának így beszélni nem hinnék el!- nevet fel.
- Jaj de imádlak!- ölelem meg és kezd jobb kedvem lenni.
Igaza van, mérlegelnem kell, át kell gondolnom a dolgokat... Arra a döntésre jutok, hogy Liammel át kell beszélnünk a dolgokat nyugodtan, higgadt kömények között. Be megyek az egyik vendég szobába, üres csak úgy mint a másik. Kertben sincs.
- Basszus! Srácok, asszem' Liam eltűnt...- akadok ki.
- Mi? Na, ne!- osztódik a reakcióm.
- Csinált már ilyet? Nem kéne meg keresni?- aggodalmaskodok.
- Még soha. Lehet, kéne...
Én Zaynnel megyek, a többiek pedig külön. Bátyám nem hagy, hogy egyedül mennyek. Este 9 van már, folyamatosan mentünk, de semmi. Haza indulunk, mert sötétedik.
- ... És mi volt az a reggeli dolog?- Zayn.
- Hát... semmi.
- Ne szívass, a "semmiért" az ember nem vág a másikhoz tányérokat. Na ki vele!
- Hagyjuk!
- Na nem! Mond!
- Zayn baszd meg fogd már fel nem szeretném elmondani! Nincs kedvem még két veszekedéshez!- kicsit ordítók már.
- Hát kösz!
- Na ne már, hogy te vágd be a durcát! Pf...- azzal otthagyom.
Belépek a házba magam után bevágom az ajtót, srácok felkapják a fejüket. Senkihez és semmihez nincs kedvem. Liam eltűnt, Zayn kiakad és ez mind miattam, de csodás érzés... nem kívánom senkinek. Az este hátralévő részében gondolkodok és rájövök, hogy egy igazi barom vagyok. Lassan elszenderedek. Szerintem nem is alszok csak csukva van a szemem. Amikor felkelek reggel vagy délben egyenesen Zaynt keresem meg. Kint van a kertben.
- Öhhh... szia!- köszönök félénken.
- Hello!- veti oda nekem ezt az egy szót flegmán.
Más esetben kiakadnék, de most nem.
- Öhhh... izé... csak bocsánatot szeretnék kérni. Nagy hülye voltam, vagyok és leszek is. Sajnálom, csak kicsit ki voltam, és rosszkor voltál rossz helyen ezért rajtad vezettem le a feszültségemet. Tényleg ne haragudj.
- Oké, de ilyet többet ne!- ölel magához mosolyogva.
...
- Baszd meg tudod miért vagyok? Hmmm? Miattad drága. Igen jól hallod. Egyszerűen már képtelen voltam feldolgozni azt, hogy 2 éven át hallásosan szerelmes voltam beléd!- tányér repül, de csak épp a fejem mellet.
- Hangsúlyozom VOLTAM! Kiábrándultam belőled... pedig már majdnem elérted azt, hogy kérdések nélkül, a karjaidba vessem magam! De csak majdnem! Zayn nálad sokkal jobb ember! Legalább ő törődik velem... Te pedig lese szartál, mindaddig míg ma holt részegen ágyba nem vittél... Hát gratulálok... BASZD MEG! ÚTTÁLAK! Szép dolog érzésekkel játszani... EGY NAGY FASZ SEMMI TÖBB!- üvölt csak úgy mint eddig és hozzám, elém vágja a maradék tányért.
- De én...
- Kuss Liam! Pont a te szavaidra nem vagyok kíváncsi!- üvölt rám bőgve.
Szörnyű ezt nekem végig hallgatnom. Tegnap én nem voltam részeg, teljesen tudatomnál voltam. Csak tudnám miért mondtam rá azt, hogy kurva mikor nem így gondolom. És sikeresen elbasztam mindent. Én is hasonló képen érzek iránta, mint ő irántam, vagyis csak érzett. Úgy láttam, jobb ha lelépek. Se szó, se beszéd elhagyom a házat. Kb úgy negyed órányira van innen, ahová most megyek. Így mindenkinek jobb lesz. Addig jó míg senki nem tud semmit...
